Gyermek gondozása, vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadságról munkába visszatérő dolgozó szabadsága:

Az új szabályozás szerint a Munka Törvénykönyve 130. § (2) bekezdése c) pontja alapján a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5) bekezdés] első éve helyett az első hat hónapjára jár szabadság.

Eddig a fent említett munkavállaló munkába visszatérésekor ezt a felhalmozott szabadságot ki kellett adni, pénzben megváltani nem lehetett. Az új rendelkezés szerint a felek megállapodása alapján a szabadság pénzben megváltható, így a kismamák egy kis plusz jövedelemhez juthatnak, a munkáltatók pedig azonnal igénybe tudják venni a dolgozó munkaerejét.

Az Mt. 147. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék. A munkáltató előírhatja, hogy ellenértékként - pótlék helyett - szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál.”

A Mt. eddigi szabályozása szerint a munkaviszony létesítésekor 30 nap próbaidő volt kiköthető, amelyet Kollektív Szerződés, illetve a felek rövidebb, vagy hosszabb -de legfeljebb 3 hónapig terjedő- időtartamban is meghatározhattak. A fenti szabályozás annyiban változott 2011. 08. 01-től, hogy Kollektív Szerződés legfeljebb 6 hónapig terjedő időtartamban állapíthatja meg a próbaidő mértékét. Amelyik munkáltatónál nincs kollektív szerződés, ott ez a rendelkezés nem alkalmazható!

Elfogadták a 2011. évi XCIX. törvényt az alacsony keresetű munkavállalók bérének emelését ösztönző egyes törvények módosításáról. Mit jelent ez a gyakorlatban és milyen szankciókat alkalmaznak a munkáltatókkal szemben?

A törvény kiegészítette a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 17. §. (1) bekezdését a c) ponttal:

17. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott konzultáció alapján rendeletben határozza meg:

a) a foglalkoztatás érdekében a munkavállalók nagyobb csoportját érintő gazdasági okból történő munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatban az e törvénytől eltérő szabályokat;

b) a kötelező legkisebb munkabér és a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés szintjétől függő garantált bérminimum mértékét;

c) a bruttó 300 000 forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés elvárt mértékét, és a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékét.